8. fejezet
Beszélgetés és félreértés

A professzor óvatosan szedte a lépcsőfokokat lefelé, olykor-olykor mégis megállásra kényszerült. Végül sok nehézség árán megérkezett a konyhába. Mikor az ott tartózkodó Alex meglátta, köhögési rohamot kapott a félrenyelt teától. Apja egy kicsit megveregette hátát, majd mikor a köhögés enyhült megszólalt.

- Apa, neked még feküdnöd kéne! - ripakodott rá Alex.

- Nincs semmi bajom, egy kis szédülésen és gyengeségen kívül. Ne viselkedj velem úgy, mint egy gyerekkel – szűrte a szavakat a fogai közt.

- Ó, bocsánat, hogy aggódni mertem az egészséged miatt. Legközelebb hagyom, hogy kipurcanj - morogta maga elé és egy szemrehányó pillantást lövellt apja felé.

- Ez az egész egy meddő vita. Hagyjuk inkább és mesélj magadról! - nézett utasítóan a fiúra.

- Jó. Akkor a legelején kezdem. - A férfi csak bólintott és kortyolt egyet az elé helyezett teás csészéből. – Miután eljegyezted anyát, ő teherbe esett velem, el akarta neked mondani, de mikor meglátta a kezeden a sötét jegyet úgy döntött, inkább egyedül nevel fel. A nagyapáékkal elköltöztünk Amerikába, és ott születtem meg. Ez után kb. egy évvel a nagyi sajnos meghalt, és én nem ismerhettem meg, pedig állítólag belevaló egy nő volt. - Itt vigyorgott egyet.

- Anya belebetegedett és sohasem gyógyult ki teljesen. Aztán a temetés után egy évvel a nagyi hagyatéki tárgyalása miatt vissza kellett jönnie Angliába. Ekkor futottatok össze ismét. Tudta, hogy átálltál, de nem tudta neked megbocsátani, amiért helyette azt a kígyót választottad. - Perselus nagyot sóhajtott. – Hát igen, a tetteinknek következménye is vannak, mint annak a kis összefutásotoknak is. - Itt jelentőségteljesen apjára nézett, aki nem értett semmit.

- Anya ismét teherbe esett tőled, de megint nem szólt, így született meg nemsokára Eileen. - A férfiban most tudatosult, hogy pár órán belül nemcsak egy, hanem rögtön két szinte felnőtt gyermekkel lett gazdagabb. Arcát a kezébe temette és keserűen nézett maga elé.

- A húgom születése után alig egy évvel anya is elhagyott minket. Nem bírta a szervezete a megterhelést, így engem és Eileent nagyapa nevelt föl. Én tizenegy évesen felvételt nyertem a Szent Johanna Mágusképző Szakiskolába és igazság szerint még most is oda kéne járnom, de nem megyek vissza, ezt előre leszögezem - felelte gyorsan mikor látta, hogy apja közbe akar szólni. – A húgom szintén megkapta a felvételi értesítést, ám az iskolába már az árvaházból indultunk. Ennyi lenne tömören. A mázlink csak az volt, hogy együtt maradhattunk. – Ezuán Alex elhallgatott és várta a kérdéseket.

- Szóval azt mondod, van egy lányom is? - kérdezte hitetlenkedve. – Azt tudtad, hogy édesanyám után kapta a nevét? Hidd el, nagyon sajnálom, hogy nem voltam veletek. Ha tudtam volna, talán minden másképp alakul és akkor most mind együtt élhetnénk én… - hangjában megannyi fájdalom és megbánás csengett.

- Ami megtörtént, azon már nem lehet változtatni.

- Nagyon realista vagy, ugye tudod? - kérdezte Piton.

- Tudod, most meg kéne sértődnöm, mert ha én realista vagyok, akkor nem tudom, mit szólnál a lányodhoz?! Kész krimi a kiscsaj. - kezével megtámasztotta a fejét és úgy folytatta. – A húgomnál nincsen szarkasztikusabb és realistább ember, sokszor úgy érzem, ő az idősebb. Hihetetlen, hogy még csak tizennégy lesz, de már most többet elért, mint én. - megejtett egy keserű grimaszt. – Ezennel tudatom veled a magasztos hírt, hogy egy zsenit nemzettél. - ezután kitört belőlük a nevetés. – De most komolyan, Eileen hihetetlen. A tökéletességtől csak a modora választja el, ugyanis az vetekszik egy pokrócéval.

- Hú, hogy én ezt hányszor megkaptam életem során. - szisszent fel Piton.

- Hát ezek szerint ezt a nemes erényt tőled örökölte. Kitűnő tanuló, rendkívül magabiztos, hihetetlenül éles eszű. Ja, és a bájitalmesteri címre törekszik, amit szerintem, már most le tudna tenni. - Perselus felvonta a szemöldökét.

- Eileenről már eleget hallottam most te jössz.

- Hát, az gyors lesz. Mindenben, amiben a húgom kitűnő abban én csak átlagon felüli vagyok. Az egyetlen kivétel az okklumencia. Abban verhetetlen vagyok, de azért rám férne egy kis továbbképzés.

- Azt már az üzlet pincéjében észrevettem, hogy ügyes vagy, de, ha gondolod, szívesen segítek - vigyorgott némi büszkeséggel az arcán a férfi. – és te mit terveztél, mi leszel?

- Úgy volt, hogy auror lesz belőlem, de ez jelen pillanatban egyáltalán nem valószínű.

- Még semmi sincs veszve, csak fejezd be az iskolát - mondta az apja majd bíztatóan a vállára tette kezét.

- Apa? Ha felmentenek a vádak alól és visszamész a Roxfortba… esetleg lehetne hogy… - zavartan elpirult. – hogy ott tanulhassak az utolsó évben? - Perselus arcán egyben öröm és félelem suhant át.

- Igen. Örülnék neki ha ideköltöznétek, de egyáltalán nem biztos hogy felmentenek. Akkor pedig vár Azkaban és nektek örökre el kell felejtenetek. - Alex megrázta a fejét és kérlelőn nézett apjára. Sokáig beszélgettek még mindenféléről, közben a ház lakói sorra ébredeztek. Mindenki örömmel konstatálta, hogy mindig morgós bájitaltan tanáruk ismét a régi, s ezt hűen magához, bebizonyította is egy-két kedves beszólással.

- Mr Weasley örülnék neki, ha felnőtt fejjel végre megtanulna normálisan enni. Ilyen modorral nem is csodálkozom rajta, hogy esélye sem volt Ms Grangernél.

- Hát igen, a mi jó öreg pinceszörnyünk föltámadt! - jelentette ki Harry. – Mit sem vesztve oly közismert bájából, hogy előszeretettel reggelizik ártatlan fiatalokat. - az említett itt már vicsorgott.

- Hé valaki hiányzik. Hol van Hermione?

- Nyugalom fiam, csak alszik. Mikor lejöttem, már elbóbiskolt a fotelben. Betakartam, hagyjátok hagy pihenjem. - Ezek a szavak mély megdöbbenést okoztak a jelenlévőkben. Még hogy Piton kedves is tud lenni?

- Most meg mi van? Ne nézzetek így rám, ez a minimum azért, mert egész végig ápolt. - nyögte ki unottan. A három fiatal összenézett és jót vigyorogtak.

- Hé, vigyázat professzor úr, ezek veszélyes vizek! Még a végén Ronnak lesz igaza valamiben. - kuncogta Harry. Pitonnak fogalma sem volt a nevetgélés tárgyát illetően, pedig ha tudta volna, biztosan szétátkozza a kis társaság hátsóját.

- Ha nem haragszotok, én most visszavonulnék, csak az a kérdés, melyik lesz az én szobám.

- Minden emeleten van három szoba. Az elsőn van az enyém, illetve Alex és Ron szobája. A másodikon pedig Hermione lakrésze. Az öné, ha megfelel szintén a másodikon lesz, válassza ki, amelyiket akarja. - A férfi felállt és elindult az ajtó felé. – Ja, és amelyik szoba erősen mardekáros beütésű az Hermione területe. - A férfi pislogott egyet, majd folytatta útját. Közben elgondolkozott a beszélgetésen fiával, és közös jövőjükön.

- Ugyan már, milyen jövő? Nagyobb a valószínűsége, hogy halni fogok, mint élni. - Ezalatt felért a másodikra és rögtön benyitott az első ajtón, ám nagy meglepetésére az zöldben pompázott. Elmerengett a gondolaton, hogy vajon mi vihette rá Hermionét erre a színösszeállításra. Mindenesetre a szoba kellemesen otthonos volt, kifejezetten a lány ízlését hirdetve. Kihátrált a helyiségből, majd benyitott a szemközti szobába. Ez lényegesen szegényebb berendezésű volt, de a célnak megfelelt. – Majd holnap kissé átalakítom - gondolta magában. Ahogyan lefeküdt az ágyra rögtön el is nyomta az álom. Eddig szinte észre sem vette mennyire kimerült volt.

Hermione csak este ébredt fel és idegesen szemlélte a helységet, Pitont keresve. Útját a konyha felé vette némi információt remélve, ahol meg is találta a fiúkat.

- Sziasztok - köszönt álomittasan.

- Szia Csipkerózsika, jól aludtál? - kérdezte Harry.

- Csipke… mi? - értetlenkedett Ron.

- Egy mugli mese főszereplője, lényegében egy királykisasszony, akit mély álmából a herceg csókja ébreszti föl - darálta a leckét Alex.

- Aha, csak az a kérdés, ki volt a herceg, mert Pitont nem láttam kijönni a szobájából. - Erre irdatlan röhögés kezdett eluralkodni a fiúk között. – Ez jó… Ron ez nagyon jó… - Harry már a földön fetrengett. Hermione immár pipacsvörösen állt az idiótán röhögő barátai fölött. Egy pálcamozdulattal lehűtötte a kedélyeket, jókora vödör hidegvizet zúdítva az említettek nyakába.

- Csesszétek meg! Mondtam már, hogy elegem van belőletek barmok! - ordította Hermione a fiúk képébe, aztán elviharzott a szobájába. Az ajtaját olyan mértékben vágta be, hogy Mrs Black portréja irdatlan bömbölésben tört ki. Persze az emelet másik lakója erre már kijött a szobából és kómás fejjel bedörömbölt a lány ajtaján. Hermione kikiabált valamit, amit nem lehetett érteni, de leginkább „a büdös bunkók” és az „aljas ki szemetek” illett rá a legjobban.

Azt követően megelégelve a hangzavart, Piton kérés nélkül tört rá az ártatlan, és igencsak hiányos öltözetű hölgyeményre. Ekkor az emelet felől iszonyatos sikoltás hallatszott, amire a fiúk kivont pálcával rohantak fel a lépcsőn lélekszakadva. Odaértükkor egy meglehetősen zavarodott professzorral és egy lángoló arcú, köpenybe burkolózó Hermionéval találták szembe magukat. A földszint felől pedig folyamatosan lehetett hallani Mrs Black rikácsolását ám ezt Hermione gyorsan elintézte.

- Mrs. Black ne akarja, hogy lemenjek, elég ideges vagyok anélkül is, hogy portrékat kelljen égetnem! Ha jót akar, befogja azt a nagy száját! - Lássatok csodát, a festmény, mint akit elvágtak többet meg se mukkant.

- Hát ez szép volt Hermione, de mi történt? - kérdezte a még mindig csuromvizes Alex.

- Oh, tudod semmi különös, csak a szokásos. A barátaim az idegeimen táncolnak és rajtam szórakoznak. Aztán számomra érthetetlen módon már lassan egy hónapja élek együtt, egy házban, három hormontúltengéses sráccal, de még egyszer sem fordult elő, hogy rám nyitottak volna vetkőzés közben, és ez az átlag egyáltalán nem rossz! Csak az a gáz, hogy a professzor rögtön az első nap bepótolja, amit ti hárman kihagytatok. EZ A BAJ! – Visította, majd bevágta maga mögött az ajtót. A négy férfi pedig tehetetlenül állt az ajtó előtt.

- Én ööö… nem volt szándékos. Csak szólni akartam, hogy ne csapkodja az ajtót. A fene se gondolta, hogy ilyen gyorsan vetkőzik! - bukott ki a férfiból.

- Aha.

- Na persze.

- Vén kecske is megnyalja sót. - jöttek a különböző sértések a távolodó fiatalok felől.

- Hogy meritek, én nem… Én soha! Ez felháborító!

- Nyugi apa, csak húzunk, ahogy Hermionét is, csak ti valahogy nem veszitek a viccet - darálta unottan Alex. Perselus azonnal visszavágtatott a szobájába és kénytelen volt elgondolkozni azon, miért is veszi ő egyáltalán komolyan ezeket a fiatalokat. Gondolataiba minduntalan beférkőzött egy fiatal nő képe, aki félig meztelenül állt előtte és meglepettségében szóhoz sem jut. Bármennyire is hessegette a képeket Piton, az álmaiba beférkőzve jó néhány kellemes órát okoztak. Ezalatt a szemközti szobában Hermione idegesen forgolódott az ágyán és csak a kínos jelenet járt a fejében.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.